2012/01/23

Felvonulók kérték



Tömeges kivonulás a politikából

Tetszik nem tetszik, a szombati tüntetés részvevői nem valamilyen racionális, vagy nacionális programhoz adták a beleegyezésüket, nem is valami mellett, vagy ellene foglaltak állást, hanem alattvalói lojalitásukról biztosították a vezért. Azt üzenték, hogy elfogadják és támogatják a paternalisztikus államot és politikai establishmentet, s különösen bíznak a „nemzet atyuskájának”, a regnáló miniszterelnökben.
            Jó humorral és sokszor racionális módon írják le, keresik a kommentelők a felvonulás ellentmondásosságán túli értelmét, bírálják zavaros célkitűzéseit és paradox voltát. Ha elhisszük, hogy valamilyen artikulált politikai program mellett tettek tanúbizonyságot a felvonulók, tévedünk. Könnyen mondhatjuk, hogy félrevezetettek és az EU, valamint az IMF ellen tüntetnek és OV mellet, miközben maga a vezér az EU-nál és az IMF-nél kalapol, támogatásért. De ezt a kognitív disszonanciát a tüntetők nem élik át, ők egy vezetési stílús és egy személy mellett léptek fel, kitöltetlen csekket nyújtottak át OV-nek. Azt mondták, mi mint jó vazallusok feltétel nélkül alávetjük magunk a vezér akaratának, amit ő fog képviselni – és itt mindegy is, hogy mit fog tenni – azt támogatjuk. Nem ez a zsarnokság kezdete, nem ez ad felhatalmazást a teljhatalom fele való meneteléshez? 
A tömeg megadta magát a vezér akaratának, nem kíván többé demokratikus kontrollt gyakorolni tettei fölött: nem csak az utcára vonult ki, hanem kivonult a politikából is. Megadta magát, jöjjön, aminek jönnie kell, EU-val és IMF-el vagy azok nélkül, legyen meg a vezér akarata, mi majd követjük. Elfordultak az értelmes és demokratikus politizálástól. Weber mondja egy helyen, hogy a politikától való elfordulás, a visszahúzódás, nem mentesít a hatalom hatásai alól, csupán teret nyújt másoknak a hatalom koncentrációjára, hogy önkényesen gyakorolhassák a hatalmat. Ezt a megelőlegezett hitelt mutatta föl az utcára vonultak serege, a kezdeményező a vezér legyen, ők csupán lojális követők.

Egy mondat a vonuló „hatúmákról”

Többszörösen ellentmondásos helyzetben vannak a határontúliak, akik részt vettek a tüntin. Ők olyan pályatévesztettek, akik éppen behatolni, bevonulni szerettek volna a magyarországi politikai mezőnybe és eltévesztették a bejáratot, hiszen azok közé keveredtek, akik éppen kifele tartanak a politikából. Ez esetben sem kétlem, hogy tudtuk és belátásuk nélkül vonultak (nem beszélek azokról hatúmákról és otthoiniakról, akik jó futball-drukkerként mentek szórakozni, akik „csak ott voltak”) Bp. központjában. Akik viszont tudták és szervezték, azok félrevezették a határontúli magyar „zembereket”. A vezér felhartalmazása, a biankó csekk ünnepélyes átnyújtása kívül helyez és nem integrál a magyarországi politikai mezőnybe. Ja, hogy olcsó büszkeséget, gyors kielégülést ad, akolmeleget, hát azt ad, de csak annyit és közben persze kirekeszt, megtart a kalapozó „hatúma”-állapotban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése