Farkast kiáltó

Farkas netez az akol körül?

A nano-másodpercenként farkast kiáltó juhászlegényt, egészen biztos felfalják a farkasok. Ezen egyszerű logika alapján is visszafoghatnák túlzott kampányindulataikat és aránytalan kirohanásaikat a volt rommagyar kormányzó párt vezérei, szóvivői és csatolt média-munkásai. A frusztráltság nem jó politikai tanácsadó. De vegyük sorra a dolgokat, egy kis számadást készítve az ellenzékbe pottyant szervezet politikai megnyilvánulásairól.

A Smaranda Enache-ügy, egyre inkább a vásárhelyi politikai vezérek rossz ízlésének, és téves politikai számításainak, elsőrendű kifejezőjévé válik. Mert mi ha nem ízléstelenség – a jelölési és visszavonulási határidő lejárta után is – arra szólítgatni a független polgármester jelölt vetélytársat, hogy „monnyonle”, s ja vigye magával az MPP-s dokit is? A pofátlanság netovábbja, hogy miután a saját hamisítású közvélemény-kutatások is azt mutatták, hogy a jogvédő asszony a magyarok szavazatával és a vásárhelyi románok egy részének támogatásával elnyerhetné a polgármesteri széket, az ottani magyarság előnyére, most visszalépésre szólítgatják, mint esélytelent, pláné meg, mint olyant, ki árt a Frunda esélyeinek. Mondom hallatlan orcátlanságnak tartom, – és tartok tőle sok vásárhelyi magyar és nem magyar is így vélekedik – ezt az arrogáns politikai attitűdöt, ezt az ál magabiztosságot, leereszkedő rossz modort. Mert ugyan honnan lehetne tudni, hogy Enache-asszony nem segíteni fogja a szövetség jelöltjét, azzal, hogy akár egy százalékponttal is több román szavazatot nyer el, mint magyart? Én ezt valószínűsítem, és Frunda helyett elnézést kérnék az orcátlan beszólásért, mint gentleman, akiként mutatkozik.

Meglepett a két RMDSZ(-EPP frakcióbeli) EP-képviselő levele a szocialista és liberális EP frakció vezetőihez, nemcsak azért mert korai a riogatás és így lényegében inkonzisztens, hanem, mert hiteltelen és talán nem is szokásos más frakciókhoz csak úgy átszólni, s felszólíttatni velük hazai testvérpártjaikat. Azért faramuci a helyzet, mert „normális körülmények között”, ha a szövetség plurális és „ernyő-szervezet” jellegét pillanatig is  komolyan vették volna, annak vezérei, most mindhárom EP-frakcióban egy-egy rommagyar képviselő ülne. A teljes palettán képviselve lennének az itteni kisebbség érdekei. Lehet, hogy egyesek sajnálatára (Lol) nem lenne a rommagyar EP képviselet kétharmada pap, de mindenik frakcióban ott lenne egy-egy képviselőnk, és szót értene, hitelesen felszólalhatna, tárgyalhatna, és felléphetne a közösség érdekében, stb. A levelezés ebben az esetben „döglött lónak bicikli”: pótcselekvés.

Az etnikai alapú engedetlenséggel való riogatás, a kisebbségtől jövő etnonacionalista fenyegetések és sirámok amúgy, semmit sem segítenek a helyzeten, megoldandó problémáink nagy része, beleértve a MOGYE-ügyet is nem etnikai, hanem a demokratikus jogok és berendezkedések, oktatáspolitikai, nyelvpolitikai, kultúrpolitikai, stb. kérdés. Miért is nem érvelnek, többek között, azzal a vásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti mellett, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetet ismerve (számításaim szerint, a magyarországi éves tandíj az orvosin kb. 3-3,5 ezer EUR, míg itt usque hatszáz, és alig van államilag finanszírozott hely odaát, az idei tanévtől kezdődően), onnan csábíthatnánk át fizetéses diákokat, növelve az intézmény egészének forrás-alapjait, és az ottani tanárokat meghívva emelhetnénk az intézmény színvonalát és hírnevét? A kisebbségi, vagy többségi, etno-nacionalista szólamok jottányit sem viszik előbbre a dolgot, a rációra és a demokratikus alapjogokra, a törvény szellemére, való hivatkozás – talán.

Tartok tőle, hogy időközben a rommagyar sajtó és a sajtó-munkások egy részének öncenzúrája már-már a régi csúnya idők szintjére tornázta le magát, még a vezér ki sem mondta a verdiktumot, sajtómunkásai már – bátran előreszaladva, tervet túlteljesítve – nyomják is a vélhetően elvárt sódert. Élen jár a maszol.ro két cikke, mely köntörfalazás nélkül kimondja, hogy „mennyire megfontolt és hasznos volt az RMDSZ eddigi egyensúlypolitikája, s ezért a szövetség remélhetőleg nem is sínyli meg annyira a kormányzással járó eróziót. Nincs más utunk, ezt a múlt hét politikai földrengése is tudatosíthatta bennünk.” Utolsó csatlósként kitartani egy bukott politikai kurzus mellett, mely antidemokratikus eljárások és szabályozások tucatján kívül a korrupcióban, és szakszerű “népnyúzásban” tüntette ki magát, egyensúlypolitika lenne? Hát új és erősebb szemüveg ezen már nem segít! De ugyanaz a szerző szerel le mindenféle lehetséges kritikát, bokatörő, megelőző becsúszással amikor is azt írja: “Aki ilyen körülmények között rója fel az RMDSZ „eredménytelenségét”, az hazudik, hiszen szó sincs eredménytelenségről. Aki a „politikai hibáiról” beszél, az erkölcstelen, mert az RMDSZ éppen hogy nemzeti közösségünk alapvető érdekeit képviselte és érvényesítette hatékony tehetséggel. Akik aláássák a tekintélyét, legfeljebb az esélyeit rontják, de nem a legitimitását és legkevésbé a becsületét.” Ami azért már túl van a seggnyalás napi parancsának követelményén, nekivadult propaganda. Románul ugyanennek frappáns kifejezésére  találták ki a jó kommenista jelszót, miszerint: “dáj őn minye, dáj őn tinye, dáj őn fábrics si uzinye” /Ha engem ütsz, magadat ütöd, a gyárakat és üzemeket!”/ Mentségére legyen  mondva szerzőnek, zsíros posztért és nem ingyért, önszorgalomból nyal.

Aztán a stafétát a transindex.ro, veszi át és fokozza, mondván, hogy a fizetések visszapótlása, illetve a jogtalan nyugdíj-levonások visszatérítése “kedélyeit megborzongatja” a népeknek, hát mit lehet erre mondani, ha ilyen elbórzadós az istenadta, ne adjanak neki fizetésemelést?

A sulyok elvetésének önfeledt sportját a Nnnéppáárti(bb) sajtó sem hagyja ki, elfogultságban és stílustalan nyalásban sem marad alul a fentiekhez képest, ja a megapásztor oldalán fellépve, persze.

Az agyak időnap előtti kisülése, és a politikai realitásoktól való elrugaszkodás, a frusztráltság és az aránytévesztés keveréke jellemzi a frissen ellenzékbe pottyant párt kommunikációját, hasznunkra és épülésünkre lenne ez?