Reparatórikus kormányzás

Reparatórikus kormányzás és sötét felhők

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=56691%3Amagyari-nandor-laszlo-a-reparatorikus-kormanyzas-es-a-soetet-felhk&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Mai Rádió-jegyzetem 

Ismerős bizonyára a mondás, melyet leginkább vesztésre álló politikusok, illetve pártok szoktak hangoztatni, hogy nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat akarnak nyerni (ezt legutóbb, az azóta leköszönt, Sarkozy francia elnök hajtogatta éppen). Nos, ezt látszik megcáfolni az éppen hatalomra került, nemrég még ellenzéki román koalíció, az USL (szociál-liberális unió) esete. A felmérések, olyan nagymértékű elnépszerűtlenedést mutattak, a volt kormánypártok oldalán, hogy meglepetésre a kormánypárti szenátorok és képviselők kezdtek átszökdösni az akkor még ellenzéki oldalra. A földcsuszamlás végső hullámának kezdetét, a PDL-alelnök, Sorin Frunzaverde átállása jelezte. És természetesen elsősorban azok álltak át, akik nem először „árultak el politikai pártot”, vagy, akik már többször váltottak ideológiát, politikai filozófiájuk a saját érdek előtérbe helyezésén alapult és fog alapulni ezután is. Zöldlevél (akarom mondani Frunzaverde) úr kilépése és átköltözése a másik oldalra csak az utóharsona volt, hiszen amint egyre kevesebb esély látszott a következő választások megnyerésére, egyre többen gondoltak saját átpozicionálásukra, most éppen a PDL-től és csatolt részeitől a baloldali-liberális ellenzékhez. Minden bizonnyal nem valamiféle megvilágosodás, a köz iránt hirtelen felhorkant elkötelezettség, vagy a választók javának szolgálatába állás vágyától vezérelve, hanem saját sorsuk felett érzett, végtelenül önző elkötelezettségük okán.

Nem kétlem, hogy szükség volt megszorításokra, a költségvetés átgondolására, és a szigorú állami gazdálkodásra a gazdasági válság nyomán, csak azt kétlem, hogy ezt jól menedzselte az elmúlt kormány. Mert minden téren elmaradt a dolgok átvilágítása, a korrupciós hálózatok leleplezése, a fekete- és szürke gazdaság, legalább részének felszámolása, a nagy adócsaló (többnyire állami) vállalatok szanálása, az egészségügyre szánt alapok hatékonyságának megnövelése, a jogosulatlan szociális segélyek levágása, stb., stb. E helyett a legegyszerűbb és legdrasztikusabb eszközöket használták: a közszférában dolgozók bérének és az ösztönzőknek radikális visszavágását; függetlenül a teljesítményektől, a közigazgatásban dolgozók minden logika, vagy kompetencia-elemzés nélküli, szám-csökkentését (sejthetően éppen a klienteláris viszonyok erősítése közben); az ÁFA megemelését, stb. választották. S, ami a legfontosabb, hallatlan szociális érzéketlenségről tettek tanúbizonyságot, és a társadalmi egyenlőtlenségek megnövelését követték el azzal, hogy megőrizték az egységes jövedelmi adókulcsot. A fűnyíró elv valójában a hatalom gyengeségét, a helyzet kezelésében alkalmazható módszerek és eljárások kialakításában, a kreatív politikai projektek kidolgozásában való kudarcát jelzi. Azt, hogy megfutamodtak a kihívások elől, hogy szándékukban sem állt reformokat végrehajtani – bár ezt a hányingerig nyomatták, úton-útfélen – stratégiai gondolkodásra képtelen, gyáva és tehetségtelen bábuk voltak kormányon. Ugyanakkor holdudvaruk, csak haszonleső kliensek, akik a közvagyon lenyúlásában és a hatalom-, illetve kiváltságaik megtartásában voltak ideig-óráig hozzáértők. A hatalmat elveszítették a lenyúlás mértékét az új kormány, igyekszik felmérni, minden esetre az okozott károk, a példátlan eladósodás, még beláthatatlan negatív következményekkel járhatnak a jövőben.

            A legnagyobb hiba mégis a demokratikus intézmények elkoptatása, fontosságuk leértékelése volt, az az arrogáns és pofátlan nyomakodás, ahogyan a parlamentet lekezelték (nem egyszer csalással). Ahogyan törvényeket és szabályozásokat, a parlamentet megkerülve nyomtak le a torkunkon, kormányzati felelősség-vállalással (milyen cinikusan is hangzik ez velejükig korrupt és felelőtlen kormányzóktól, nemde?), és sürgősségi kormányrendeletekkel igyekeztek „megreformálni” egész közigazgatási ágazatokat, intézmény-rendszereket, stb.

Mindezekért, helye van a reparatórikus kormányzati intézkedéseknek, vissza kell térni a demokratikus kormányzáshoz, a szabályok betűjének és szellemének betartásához. A Ponta-kormány meghirdetett intézkedései, ezért és ennyiben helyén valók, tetszik, nem tetszik, egybeesnek a lakossági elvárásokkal és a szociáldemokrata politikai filozófiával.

Amit viszont az elkövetkezendő fél évben csupán a saját esélyeinek növeléséért tesz, demagóg ígérgetésben, populista szólamokban, olcsó nacionalista diskurzusban, egyáltalán nem a közjót szolgálja. Legfentebb újra bebizonyítja - pl. a választási szabályozás módosításával -, hogy aki másnak vermet ás, mint az elmúlt kormányzat kezdte és tette, az előbb vagy utóbb, bizony maga esik bele.

Más kérdés, hogy a volt kormánypártok hallatlan méretű lejáratódása, hitelvesztése a toxikus kétharmadot vetíti előre, toxikust mondok, mert a megválasztandó minősített többség beláthatatlan irányba viheti az ország dolgait, s nem lesz igazi parlamenti kontroll, mely a jó útra vezethetné. Ez lehet a közeljövő sötét zenéje.