Kötéltánc következik

Kötéltánc következik

Mai rádiós jegyzet
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=61831%3Amagyari-nandor-laszlo-koeteltanc-koevetkezik&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Az Alkotmánybíróság elmeszelte az új szociál-liberális hatalom által „áterőltetett” választási Törvényt, mégpedig mindenestől. Marad tehát – minden valószínűség szerint – a 2008-as választási rendszer, és puszta ujjgyakorlat, illetve wishful thinking kifejezése volt „tudós” politológusok elemzése, „a mi lenne ha” típusú nyilvános okoskodás, az új – most alkotmányellenesnek nyilvánított - törvény margóján.

Általánosságban tekintve, az arányos képviselet elvét úgy-ahogy megőrző választási rendszer, mely az utolsó parlamenti választásokat szabályozta előnyösebb, mint a tisztán westminszteri, a győztes mindent visz, típusú rendszer, mely drasztikus aránytalanságokat hoz(hat). Gond marad a mandátumok elosztásának látszólag kiszámíthatatlan és esetleges jellege, mely azt eredményezte, hogy egy képviselőnk 34 szavazattal jutott mandátumhoz, míg volt olyan szenátor-jelöltünk, aki 10.500 szavazattal sem lett tagja a szenátusnak. 

Aztán marad az öt (illetve, szövetségek esetén progresszíven több) százalékos küszöb, bár van alternatív bejutási lehetőség is, afféle vigaszág. Ez viszont éppen az arányosság elvével megy szembe, hiszen ez esetben nincs sem országos, sem megyei visszaosztás, a nem első helyen végző jelöltre leadott szavazatok elvésznek. No meg, erről a lehetőségről nem tudni, milyen parlamenti következményekkel jár, mennyiben szűkíti az így bejutott képviselők és szenátorok mozgásterét a házszabály, lehet-e saját frakciót alapítani mondjuk 4 szenátornak? Ha pedig nem, akkor van-e bármilyen közösségi hatása az így előállt „csonka-képviseletnek”? Minden esetre az alternatív küszöb egészen biztosan nem előnyöket, hanem hátrányokat jelent a jelenlegi „teljes jogú” képviselethez képest, ezért erre építeni választási stratégiát egy fél vereséggel ér fel: vigaszág, vigaszképviselet, ráadásul a szövetségek esetén az alternatív küszöb érvényessége, (jog)értelmezés kérdése.

És akkor hadd tegyek pár megjegyzést a választási rendszer ismeretében a romániai magyar politikai mezőnnyel és az őszi választási esélyekkel kapcsolatban. A lehetséges forgatókönyvek, melyek mentén a háromra szaporodott politikai alakulatok megtervezhetik választási stratégiájukat – és itt kimondottan választástechnikai értelemben beszélek – keskeny mezsgyét jelölnek ki mindenik pártnak, szervezetnek. Én a hármas- vagy kettes szövetségben indulás lehetőségét kizártnak tekintem, a megemelt bejutási küszöb, illetve az alternatív (6+3) küszöb, bizonytalan szabályozása miatt. Miközben a romániai magyar képviselet számbeli csökkenést fog hozni: egyre kevesebb a fóka, az elérhető képviselői hely és egyre több az eszkimó, a képviseletre ácsingózó, jelölő párt, további kényszerek is meghatározzák a pártstratégák lehetőségeit. Kezdjük a küszöb elérésére legesélyesebb RMDSZ-el. Elindulhat anélkül, hogy akár egyeztetne is a két apró néppárttal és teljesítve az 5%-os küszöböt, szinte a jelenlegi súlyra tenne szert az új parlamentben-szenátusban. Csakhogy ez az eredmény egyáltalán nem biztos, egyfelől, mert az egymás ellenében induló romániai magyar formációk – és ez nemcsak mérésekben, de a helyhatósági választáson is kiderült – nem mozgósít, és a magyar szavazók alacsonyabb részvétele kockáztatja a küszöb elérését. Másfelől a néppártocskák mostani rossz stratégiája és a helyhatósági választásoknak az országostól eltérő tétjei miatt, akármeddig is „elemeznék” a mostani eredményeket, ezek nem jelzik előre az őszi választások kimenetelét. A két ellenzéki pártocska jobb eredményt is produkálhat késő ősszel, és bár nem jut képviselethez, a további negatív kampány és obstruktív stratégia öt százalék alá süllyesztheti az RMDSZ szavazat-arányát. Az alternatív küszöb mellett bejuttatott „néhány képviselő és szenátor”, csonka-képviseletet eredményezne, mely nagy visszalépés az eddigi parlamenti jelenléthez képest, magyarán bukás.

            A két néppártocska helyzete még kényszeresebb és kilátásaik is rosszabbak. Azt hiszem önállóan sem az öt százalékos, sem pedig az alternatív küszöböt nem tudják teljesíteni, és nehéz elképzelnem azt is, hogy ne indulnának (az MPP-nek ez törvényileg kötelező) az országos választásokon. És akkor hadd említsem meg újra, hogy a helyhatósági választások elhibázott stratégiája miatt, tárgyalási potenciáljuk szinte a nullára csökkent. Ha vállalták volna a nyílt, és demokratikus megmérettetést és nem az RMDSZ megakadályozását tűzik ki célként, most sokkal jobb helyzetből indulnának. Ha folytatják a negatív stratégiát, nagy valószínűséggel végképp kiiratkoznak a politikai mezőnyből: s óh, mily unalmas is lenne nélkülük. Ezért nem marad más, mint S.O.S.-t kiáltani és „felkérezkedni” - egy esetlegesen jól átgondolt területi, jelölési elv alapján -, a Nagytestvér bárkájára, annak színeiben szerezni néhány képviselői és esetleg egy vékonyka szenátori helyet. Ezzel viszont odavész a nagy garral hirdetett „új brand”, a kihívó pártok identitásának nagy arccal való fitogtatása, és szinte minden marad a régiben. Mindenesetre kötéltánc biztosan lesz, hogy kötélhúzás lesz-e, az még döntés kérdése.