Pokol tornácán

Mi vezetett a pokol tornácára[1]?

Mai rádiós-jegyzetem 

 http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=64801%3Amagyari-nandor-laszlo-mi-vezetett-a-pokol-tornacara&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

A népszavazás újra bebizonyította, hogy egyfelől a nép, az istenadta képtelen a manipulációnak ellenállni, nem rendelkezik azzal a tájékozottsággal, és kulturális felvértezettséggel, mely lehetővé tenné, „a demagógia átlátszó trükkjeinek leleplezését”. Sem a nagyon színvonaltalan oktatási rendszer, sem a médiák, sem a közbeszéd, nem alakítja ki azt a kritikai szemléletet és elemző készséget, mely a manipulált beszédet leleplezhetné: magyarán megvezethetők vagyunk, sebezhetőek a mindenféle politikai manipuláció és demagóg-populista diskurzusokkal szemben. Másfelől az is kiderült, hogy továbbra is Băsescu a fő manipulátor, ő ismeri legjobban a trükköknek és gazemberségeknek, a manipuláció eszközeinek minden fortélyát és eléggé gátlástalan ahhoz, hogy bevesse azokat, nemcsak a köznép, hanem az őt leváltani akaró politikai vezérekkel szemben is. Az ideiglenes elnök és a parlamenti többséget adó pártok éppen úgy meg lettek vezetve, mint az istenadta, hiszen fiktív szavazói listához viszonyított kötelező választói részvételi küszöböt fogadtak el (saját számításaim és a Központi Választási Iroda a szavazók számát, kb. 2-2,5 millióval alacsonyabbra teszi, mint a „hivatalos” listákon szereplők száma) következésképpen a népszavazást minden bizonnyal – az Alkotmánybíróság nem fogja érvényesnek tekinteni.

A romániai magyarok és különösképpen a székelyek megvezetésében nem csak a heherésző elnök (megérne egy komoly elemzést a Băsescu és a székelyek közti affinitás hátterének felderítése) és pártjának üres ígéretei (ezúttal, ha akarnának sem adhatnának semmit), hanem Orbán Viktor, a szinte tökéletes rábeszélőgép[2], az apró néppártok és Tőkés, valamint az RMDSZ kettős beszéde (egyet mondott a szövetség központi vezetősége és mást például a Hargita megyei tanácselnök) is közrejátszott. Lehetetlen szétszálazni, hogy mondjuk a magyar kormányfő beszólása mennyit nyomott a latban, vagy mit ért a távolmaradás motiválásában a néppártocskák propagandája, - kibic számára nincs igazi tét - az árat, az RMDSZ mellett, minden bizonnyal a megvezetett szavazó, a romániai magyar közösség fogja megfizetni. Meglepő továbbá az RMDSZ mozgósító kampányának hiánya, hiszen a népszavazásnak azáltal is sajátos téttje lett, hogy a két „ellenzéki aprópárt” távolmaradásra buzdított (most nehogy valaki el akarja hitetni, hogy nem lehetett, ha az elhibázott népszámláláskor lehetett kampányolni – igaz minden haszon nélkül). Akkor most értsük úgy, hogy kiderült: a helyhatósági (túl)győzelem mámora eddig tartott, a szövetség szavazói hirtelen elpárologtak, a romániai magyar politikai viszonyok fejük tetejére álltak? Ezt az értelmezést nem fogja megúszni a szövetség, hiszen bizonyosan defenzívába fog szorulni mindhárom (romániai magyar-magyar, romániai magyar-román, és magyar-magyar vonatkozásban) szinten, és a következmények nélküli kettős beszéd, az őszi választások előestéjén, kínos helyzetek sorozatát okozhatja nemcsak a szövetségnek, hanem mindnyájunknak.

Aztán, ha egyfajta laissez faire[3] nacionalizmus nevében megpiszkálják a kettős állampolgárok helyzetét, a MOGYE magyar tagozata kerül napirendre, vagy netán a megyehatárok átszabása kerül terítékre, maradhatunk bátran otthon, nélkülünk és ellenünkre változnak majd a dolgok, s akkor majd Băsescuval nyakunkban vonszolhatjuk tovább, sanyarú sorsunk. Akkor majd eszünkbe fog jutni a referendumon elbaltázott magatartásunk, a mostani orbános-tőkéses-borbolyos, és szászjenős és tórós sunyítás. Tartok tőle, a romániai magyarság elleni vendetta nem marad el!

Tökkelütött ország megvezetett népe a káoszra, pontosabban a most következő anarchiára szavazott! Az elnök megcsappant legitimitása, hallatlanul alacsony hitelessége – a távolmaradók, és a választói névjegyzék fantomjai, meg az átpolitizált Alkotmánybíróság, és nem a politikailag aktív, tudatos polgárok kifejezett szavazatai, tartják meg posztján – csak a cirkusz fenntartására, illetve folytatására elég, ebből pedig sem társadalmi béke, de még minimális gazdasági stabilitás sem telik.

Mint sejteni lehetett a népszavazással mindenki veszített. És most majd kiderül van-e visszaút a pokol tornácáról, de az is mekkora árat kell fizetnünk a normalitás útjára való visszatérésért: állandósult politikai instabilitással, véget nem érő politikai háborúval, gazdasági hanyatlással.

---

[1] Dante, Isteni színjátékának első köre, a pokol tornáca, akik itt várakoznak, azoknak még van esélyük, vagy halovány lehetőségük a szabadulásra, a felemelkedésre.

[2] Pratkanis és Aronson, híres elemzésében A rábeszélőgép-ben, azt írják, hogy a meggyőzés és a csűrés-csavarással és hazudozással elért rábeszélés közötti különbségen múlhat a demokrácia sikere vagy bukása. A becsületes versenyt a csalástól a kommunikátorok és a befogadók oldalán is, a rábeszélés tisztességes érveinek és a rábeszélőgép hazudozásainak a világos elkülönítése különbözteti meg.

[3] A kifejezést a neves amerikai szociológustól, Lawrence Bobo-tól kölcsönöztem, aki laissez faire rasszizmusról beszél. Itt: a nem folyamatosan és következetesen agresszív, vagyis inkább következetlen, csak konkrét politikai ügyekben fel-felvillanó nacionalista diskurzusok által éltetett nacionalizmus értelmében használom.