Egy kampány...

Egy kampány, nem kampány

Mai Rádiós-jegyzetem 
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=72715%3Amagyari-nandor-laszlo-egy-kampany-nem-kampany&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Nincs közvélemény-kutatás, vagy legalábbis nem nyilvános, a romániai magyar polgárok választói szándékait illetően, de a brassói dörgedelem[1], azaz Tőkés minapi nyilatkozata világossá teszi, hogy az ellenzéki aprópártok esélyei a nullához közelítenek. Ha nem így lenne, talán emberszámba venné hallgatóságát a potentát, és nem prédikálna össze-vissza, hetet-havat beleordítva a nyilvánosságba, hanem annak rendje és módja szerint jelöltetné magát valamely kerületben, és kampányra, megmérettetésre készülne. De a nagyarcú, magaslóról elemi erővel ránk förmedő beszólás, a hegyi szöveg, frusztráltságot leplez, sőt gyávaságot igyekszik elfedni: nincs esély, ezért nem meri „meleg” és jó pénzt fialó europarlamenti helyét, jelölti pozícióra váltani (legfentebb csak hát úgy pro forma, köszörülgeti torkát, lebegteti esetleges jelölésének kérdését). A vasárnapi méregfröcskölés, afféle nyelvújítás egyhelyben, a „plurális összefogás”, meg a „posztkommunista kizárólagosság” DáDi-t (Dan Diaconescu) idéző ultrademagóg szöveg és elkövetőjének „orcát pirító” tartalmatlan halandzsa. Egy szélre sodródott, kiégett és végtelenül frusztrált széteső személyiség alig tagolt jajveszékelése, hogy figyeljen már fel a világ az ő felesleges erőlködésére. Attól tartok viszont, hogy a „világot” megszólítani már képtelen, az a vonat melyre felszállni jó két évtizede készül réges-régen kigördült állomásáról, anakronisztikus bekiabálásai a kudarc szimptómái: újabb párt – újabb bukás! Egyre savanyúbb a szőlő. Aztán az is kiviláglik, hogy az MPP-t és részben az EMNP-t nem az ártani vágyás, a bosszúvágy lankadása, hanem a jelölti óvadék leperkálása tántorítja el a választásokon való indulástól.

A választások tétje nem Ő és nem az ő, ex-püspöki, no meg az „új fejedelem” köpönyege alól előbújt aprópártok sikere vagy kudarca, hanem a romániai magyar parlamenti képviselet, ez pedig mozgósítás, politikai aktivizálás kérdése. Képes lesz-e a szövetség az urnákhoz vezetni potenciális szavazóit? Ez itt a kérdés és megválaszolni nem könnyű. Mert, amit biztosra tudni a szavazók politikai aktivitásáról és passzivitásáról, az inkább pesszimista előjeleket valószínűsít. T.i., nem elég csupán a kampányidőszakban mozgósítani, pontosabban médiakommunikációval erős politikai üzeneteket küldeni, ígérgetni vagy fenyegetettség-érzetet kelteni, stb. Az állampolgári részvétel egy átfogóbb és hosszabb demokratikus gyakorlat, kitartó és főként HITELES és KÖVETKEZETES közéleti tevékenység eredménye. Ehhez pedig, többek között, élénk „nyilvános (együtt)gondolkodásra”, folyamatos vitákra, az álláspontok érthető és dialogikus-, vitán és párbeszéden, kiharcolt kompromisszumon és egyetértésen alapuló,  érvelő-kifejtésére lenne szükség. Az ilyenfajta vitákból és a racionális - érthető és érvelhető - diskurzusból volt a legkevesebb az elmúlt időszakban, a mi kis médiánk háza táján, a romániai magyar közéletben. Ezért mondogatják a mainstream politikusok (csak fél szájjal, nehogy pontosan felfogja a nép?), hogy nehéz választás elé nézünk, hiszen érzik, hogy hegy alatt kell zabozni (ki tudja hányadára?), hogy olyan bűvészmutatványra lesz szükség, melyre eddig soha, ha meg akarják őrizni bársonyszékeiket.

            Az esélylatolgatás nehézsége a helyzet bonyolultságából fakad, és nincs itt tere a hosszú kifejtésnek, ezért csak három életbevágó tényező-együttest (pontosabban kontextuális összetevőt) említenék: a) A hitelességet a politikusok eddigi ténykedése, azaz megbízhatósága, ismertsége, valamint politikai kínálata együttesen adja. Vannak itt problémák, hiszen érdekes lesz majd Olosz Gergely spárgázása[2], a korrupt, khhmmm… akarom mondani korrupcióellenes ügyészség és a kampányrendezvények emelvénye között. De ugyanúgy kétes azon jelöltek hitelessége is, akik hosszú ideje, alkalmanként más-más szerepkörben sorra veszítettek választásokat vagy kényszerültek lemondásra - de akik a hazai politikában jellemző fordított logika folytán, egyre magasabb funkciókba kerültek - és most újrázni akarnak. b) A következetesség a mozgósítás kulcsszava lehet, az olyan tiltakozó megmozdulások, mint a szentgyörgyi „igazság napi” volt, azért vonzanak tömeget, mert „beleillenek” abba a sorba, melyet két évtizeden át következetesen képviseltek elöljáróink, a „megszokott” sérelmi politizálás egy mozzanatát képezik. De mit kezdjünk a Băsescu leváltására irányuló referendumon elkövetett fél-mozgósítással, vajon nem fog passzivitást okozni december 9-én? c) A mostani kampány központi üzenete (még mindig) a hiteltelen és közutálatnak örvendő elnök személye, az ezzel kapcsolatos népakarat mellőzése, az elnök be nem fejezett elüldözése  lesz[3]. A leváltás (impeachment) újbóli gondolata és annak lebegtetése, pedig – minden valószínűség szerint, és amint azt a referendumon való igen magas részvétel máris jelezte[4] - hallatlan méretekben mobilizálja a román választóközönséget. A legnagyobb gond éppen az, hogy „mi” (pontosabban politikusaink), ebben a vitában aligha tudunk igazán részt venni, miután elöljáróink, a nyáron, éppen azt fejtegették, hogy ez „nem a mi ügyünk”, hogy „ne vegyünk részt a referendumon, mert ez román belháború”, stb[5].  Mostanra érik be politikusaink amúgy is aszálysújtott vetése, az elnök személye, maradása vagy elkergetése, elsőrendű romániai magyar ügy lett! Bármennyire vonakodnak politikusaink színt kell vallani, ellenkező esetben veszélyben a képviselet, marad(hat) a nagyméretű passzivitás. Ahogy az Orbán (legújabban immár „fejedelem”) Kövér páros támogatása „a halál csókja” az ellenzéki aprópártoknak (és nemcsak nálunk), barátja Băsescu, a romániai magyar politikai képviselet sírásója lehet. Minden esetre afféle, sem vele sem nélküle helyzet állt elő, vajon végképp az van, hogy törököt fogtunk, s nem enged?

---

[1] A brassói Nyilatkozat, zavaros, mindent összemosó és semmit sem mondó, csupán gyűlölettől fröcskölő szövege itt olvasható: http://www.szatmari-monitor.ro/2012/10/ha-valasztas-hat-legyen-valasztas-tokes-laszlo-nyilatkozata-a-valasztas-szabadsagarol/#.UHNKB8rcGLU.facebook

[2] A háromszéki szenátor-jelöltet a korrupció-ellenes ügyészség megvádolta, de ő ezt politikai játszmának, szappanbuboréknak nevezte: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=67865

[3] Ha december 9-én lenne egy újabb népszavazás az elnök menesztéséről az végképp padlóra vinné a PDL-t és csatolt részeit.

[4] Jól jelzi ezt, hogy a bojkottra való felszólítás és a romániai magyar passzivitás mellett, a nyári referendumra mintegy 1.3 millióval többen mentek el (8.5 millió), mint a legutolsó parlamenti választásra (7.2 millió), s közben még a lakosság száma is apadt.

[5] Lásd. Borboly Csaba nyilatkozatát: http://maszol.ro/index.php?menu_id=2101&cikk=152338