Mindenki számít, csak nem mindenkit számolnak meg

Mindenki számít, csak nem mindenkit számolnak meg

Minden „normális” államban elsőszámú közbotránynak számítana, a felelősök pedig szigorú bűntetés elé néznének, ha egy olyan rengeteg erőforrást igénylő, elsőszámú állami érdeket szolgáló tevékenység csúfos kudarcot vallana, mint amilyen a jó előre megtervezett és meghirdetett akció, nevezetesen a népszámlálás torzóban maradása volt. Nem úgy nálunk, ahol a népszámlálás – a maga módján – éppen az állam autoritásának vészes feloldódását a szakmai hozzáértés, intézményes szervezési képesség hiányát, az átpolitizáltság mellet, paradox módon a politikai érdektelenséget mutatta meg. Már tavaly februárban felhívtam a figyelmet arra, hogy a 2011. októberi romániai népszámlálás előkészítése, alkalmazott módszertana és lebonyolítása számtalan problémát vetett fel, ezért annak eredményei minden bizonnyal hiteltelenek és megbízhatatlanok lesznek. Akkor az elnagyolt, végig nem gondolt koncepciót, a rosszul szerkesztett kérdőívet, a lebonyolítás hibáit – bizonytalankodás volt a személyi számok regisztrációját illetően, és végül önbevalláson alapuló megszámlálást is elfogadtak, ami nem volt az eredeti módszertani terv része, – valamint a hatóságok és a lakosság együttműködésében mutatkozó hiányosságokat, a bizalmatlanság légkörét emeltem ki.
A végeredmények láttán egy előre nem látott módszertani, de elvi jelentéssel bíró eljárással bővült a kritikai lista, mégpedig a közvetlenül megszámláltak számának utólagos kiegészítésével, más célra készült adatbázisokból átemelt statisztikai adatokkal való megindokolatlan összevonásával. (Nyolc féle állami statisztikai adatbázist említenek, melyek mindegyike – a maga során – kétes értékű.) Ezért érdemes leszögeznünk: a román népszámlálás – Európában egyedülálló módon – torzóban maradt, ha úgy tetszik csúfosan megbukott. A számlálóbiztosok összesen 18 384 094 főt kerestek fel, (legalábbis elvben, mert köztük is akadtak olyanok, akiknek adatait mások diktálták be), ezt a számot duzzasztották utóbb két lépcsőben 20 121 641-re. Az utólagos kiegészítés módszertanának pontos leírása sem került nyilvánosságra, ezért nem tudni, hogy miért éppen annyi "statisztikai személlyel" egészítették ki a közvetlen számlálási adatokat, amennyivel tették, mi volt az eljárás logikai hátterében[i]?

Pártpolitika és közérdek szétválását, sőt ellentétét mutatja a népszámlálásnak, az állandó romániai lakhellyel bíró személyekkel kapcsolatos végső adatainak a megszépítése. Azért fontos az állandó lakhellyel rendelkező választópolgárok számának ismerete, mert a szabályozás szerint ők kerülhetnek fel az állandó szavazói listákra, aminek felügyeletére egy politikai kinevezettekből álló állandó grémium is van, és az ők számához mérik szavazáskor, népszámláláskor regisztrált részvételi arányt. Most, még a felduzzasztott népszámlálási eredmények szerint is, mintegy 16,3 millió állandó lakosú szavazó él az országban, ehhez képest viszont az állandó szavazói jegyzék 18,3 millió személy nevét tartalmazza. Az aktualizálás hiányának épp a múlt nyáron, az elnök menesztésére kiírt népszavazáskor volt igazi tétje. Akkor egy belügyminiszter és egy államtitkár székébe került az, hogy a lakosság nyilvántartásért felelős polgármesteri hivatalok képtelenek voltak, illetve megtagadták a listák aktualizálását. Ebben az esetben kis huzavonát követően, az Alkotmánybíróság a nem aktualizált, "hosszú" állandó választói névjegyzék alapján meszelte el, nyilvánította érvénytelennek a népszavazást, holott 8,4 millió szavazó voksolt és közülük 7,5 millióan az elnök menesztésére. A végleges eredmények nyilvánosságra hozatalát követően kiújult a vita a tavalyi részvételi arányról, de az ellentmondást, a kétmillió "fiktív-, vagy papírszavazó" eredetét és a népszámlálás eredményei, valamint a szavazói jegyzékek közötti különbség dilemmáját senki sem óhajtja feloldani. A helyi adminisztráció azért ragaszkodik a nagy számokhoz, mert a normatív támogatásokat a települések állandó lakóihoz mérik, a népszámlálók (a statisztikai hivatal képviselői) meg csak azt bizonygatják, hogy ők helyesen jártak el, és a népszámlálási adatok és állandó választói névjegyzékek között nincs összefüggés (sic!).

Paradox módon, a cenzus tisztaságának védelmezője, az „igazi” közérdek megjelenítője az RMDSZ lehetett volna, ha maga is nem tekinti pártpolitikai csatározás színterének a népszámlálást (is), olyan alkalomnak mely a pártpropagandának és nem a közügyek évtizedes megalapozásának, a közérdek szerinti politizálás alapjának tekintette a megszámláltatást. Nos, a meghírdetett, kissé sután hangzó jelszót sulykoló - „Minden magyar számít” -, propagandát követő kampány maga is megbukott. A népszámlálási adatok végső formáját tekintve, nem tudjuk, hogy hányan és nem derült ki, hogy „kik” vagyunk (legalábbis kulturális background-unkat tekintve). Nem újdonság, hogy a romániai magyarság összlétszámát tekintve mintegy kétszázezer fővel csökkent, miközben (és itt az előzetesen közölt eredmények a mérvadóak) arányát tekintve maradt a 6,5 százalékon. A roma lakosság száma és aránya viszont enyhén növekedett, ám a valóságban ezt soha nem mérték pontosan. Viszont, amikor a statisztikai hivatal úgy döntött, hogy mintegy 1,2 millió "statisztikai polgárt" is hozzácsap a népszámláláskor megkérdezettekhez, akkor bizonytalanná, ha úgy tetszik értelmezhetővé tette a kisebbségek, és mindenekelőtt a romániai magyarság arányát az összlakosságon belül. A létező nyilvántartásokból átvett személyek esetében ugyanis nem ismerős az etnikai hovatartozás, az anyanyelv és a felekezeti hovatartozás sem. A hivatal ugyan "ígéretet tett", arra, hogy a kisebbségek számarányát csak a kisebbségi hovatartozást bevalló, azaz szemtől-szemben megkérdezettek számához fogja viszonyítani, de ez csak halovány ígéret. A romániai magyarság aránya a hivatalos adatok különféle interpretációjának függvényében 6,1 és 6,5 százalék között mozog: megszámláltattunk, mostmár csak azt kellene megtudnunk, hogy hányan is vagyunk?

---

[i] Vasile Ghatau professzor elemzi a végeredményeket és ő hozza nyilvánosságra azt is, hogy mely megye lakosságát mennyivel egészítették ki, meglevő hivatalos statisztikákból vett személyekkel. Ebből kiderül, hogy a két „székely megye” megszámláltjait egészítették ki a legkevesebb plusz személlyel más adatokból, ez vagy azt jelenti, h. (a propaganda hatására?) lelkiismeretesebben jártak el az ottani számlálóbiztosok, vagy éppen azért nem vettek be nagyobb számú „statisztikai egyént”, hogy torzítsák az etnikai arányokat.