Kormányra fel
A politikában persze mindig
„helyzet van”, még akkor is, amikor a szereplők nem ismerik fel ezt, vagy abban
érdekeltek, hogy elrejtsék a dolgot, de a romániaiban éppen most ennek a
jelenlegi állapotnak nagyobb a jelentősége, hosszabb távú kihatásai lehetnek,
mint első látásra tűnhet. A politika világának átrendeződése villámgyorsan
bekövetkezhet, ami ma bizonyosságnak tűnik, az holnapra már félig elfeledett múlt,
ami a maga során, múltként sem mindig lezárt, még „változhat”, legalábbis a
végkifejlet, illetve – az emlékezetpolitika – az eltérő érdekek, módszerek és
eljárások szempontjából, az újraértelmezés és az emlékezet
megszépítő-nosztalgikus hatásainak folyományaként.
Ezért jó egyfelől, ha a politikai
elemző kis távolságot vesz, attól amit elemez, távolságot időben, hogy jobb
rálátása legyen a dolgok alakulására[i].
Most pedig még folyik az új miniszter-jelöltek parlamenti meghallgatása, és
csak ezt követően jön az új kormány megszavazása, és akkor még az elnök
alaptalan akadékoskodása, az Ab-val való fenyegetése is hátra van[ii].
Feltételezem viszont, hogy a Ponta-három – az RMDSz-t is magába foglaló – kormány,
újabb hajnalhasadtáig a helyén lesz.
Másfelől pedig a kurrens
történések elemzésében, egyre kevésbé tartom célravezetőnek a nagy ideológiai,
politika-filozófiai, vagy jól átgondolt programokra való rávetítést[iii].
Ahol nincs, ott ne keress, hiába is tennéd, ahol hirtelen felindultságból,
ösztönszerűen, személyes benyomások és megérzések alapján médiapolitizálnak a
politikai ágensek, ott egyenesen félrevezető racionális elméletekre, de még
működő ideológiai konstrukciókra is rávetíteni a „végeredményt”, aki így jár el
– meggyőződésem szerint – eltéved a barlangképek megfejtésénk útvesztőjében.
Fel-, és el kell ismernünk, ha tisztességesen akarunk eljárni, hogy a
tudatlanság, az atavisztikus reakciók, a téves és megtévesztő politikai
kommunikációs eljárások, a véletlenszerűen választott és használt klisék és
panelek, stb. éppen úgy meghatározó összetevői a politikai életnek, mint az
átgondolt, több-kevesebb felelősséggel, stb. vállalt és megtervezett
cselekedetek. A fikció és a realitáson alapuló szövegek és attitűdök, a
szimuláció, a megtévesztő gesztusok és az önismeret hiánya, a meghasonulások és
fedezet nélküli ígérgetések, stb., a posztmodern, mediatizált politikában, és
különösképpen annak itt kialakuló szimulákrumában, egyenrangúak.
Az eddigi kormány és a mögötte
levő, több, mint kétharmados választási és parlamenti koalíció felbomlásának
okait még hosszan érdemes elemezni, mert abban benne rejlenek az új kormány,
esetleges, belső válságának csírái is. Röviden szólva a kormányválságról, eltűntek
azok az érdekeltségi rendszerek, melyek az USL viszonylagos kohézióját, mintegy
három éven át biztosították. Ha, az USL belső kohéziójának összetevőit, a közös
érdekek elemeit próbálnánk számbavenni, akkor azt látnánk, hogy ezek a
következők voltak: 1) a „gyűlölt”
elnök elleni közös fellépés, az elzavarásához fűződő „közös érdek”[iv];
2) az alkotó pártok (túl)hatalmának létrehozása és
kiterjesztése, mindhárom hatalmi szinten: 2.1.) elnök, 2.2.) kormány(fő), 2.3.)
parlament[v],
valamint, ehhez szorosan kapcsolódóan, de nem kevésbé fontos elemként; 3.) az
összehangolt zsákmányszerzés, a területi hatalmasok (kiskirályok,
vagy „helyi bárók”) igényeinek kielégítése[vi]
(magyarán a korrupciós és klienteláris hálózatok csomópontjainak megszállása). A
rosszul kijelölt és rosszul kommunikálható, többé-kevésbé rejteni való
célkitűzések tették, hogy a minősített többséggel rendelkező kormány,
gyakorlatilag képtelen volt kormányozni, és szájíze szerint törvénykezni.
Nos, ez a nagyon vázlatos diagnózis
egyben megmutatja, hogy mit nem érdemes folytatni, illetve hogy melyek lehetnek
az új kormány felbomlásának esetleges motívumai. Az eddigi modell folytatása
viszont biztos bukáshoz vezet.
Nem tudhatom, hogy mit hoz a
rommagyar közösség számára a mostani kormányzati szerepvállalás, de biztosan
tudom, hogy a rommagyar polgárokat egyfajta „egészséges opportunizmus”
jellemzi, vagyis egyaránt érzékenyek a szimbolikus politizálás (NB
ez nem azonos a harsány etno-nacionalista zászlólengetéssel, nagyotmondással![vii]),
másfelől pedig programszerű, és számon kérhető, azaz gyakorlati megvalósításokat
várnak, (és ennek sincs semmi köze a reálpolitikához, de annál több az ügyek „kijárásához”![viii])
a pragmatikus oldalt értékelik. A
kormányzati státus ezt az utóbbi pólust kell, hogy erősítse, mely nélkül, a
szövetség támogatottsága is elpárolog!
Aztán a politika világa, egyben a
köznapi élet keretét is adja, olyan mentális környezetet (political climate), mely nagyon is befolyásolja az egyének és
közösségek mentális komfortját, általában a közhangulatot és közérzetet. Nos, a
szövetségnek jutó – ezúttal, és kizárólagosan csak akkor, ha a teljes közösség képviselőjeként viselkedik
és nem a klikkérdekek követőjeként – kormányzati és egyéb adminisztratív
státusok, megjavíthatják a rommagyar közélet tónusát, egyfajta biztonságérzetet
teremthetnek a közösség számára. A közéleti korrupcióval össze nem téveszthető
figyelés a közösség ügyeire, az „ügyeket elintéző”, és
nemcsak a „jó kormányzásra”, hanem egyben a nyitott és áttetsző, más szóval részvevő
kormányzásra vigyázó, jól kommunikáló, de ugyanakkor a közösségi érdekekért hatékonyan fellépő
kormányzás, közösségi energiákat szabadíthat fel, életkedvet és jó közérzetet
hozhat létre, széles körben.
[i] Nem hiszem, hogy a csend, mely az RMDSz kormánykoalíciós
tárgyalásait a belső „ellenzék”, a huhogók és „óva intők” részéről jellemezte,
az elemzői szempont megtalálását szolgálta: zavarodottak az ellenzők, hiszen ők
is tudják, hogy kormányozni népszerű, mint ahogy azt is, hogy ők ezen a pályán
nem játszanak.
[ii] A politikai instabilitásban és felfordulásban
alkatánál fogva érdekelt elnök, azzal fenyegeti az új kormányt, hogy az
Alkotmánybírósághoz fordul annak beiktatásával kapcsolatban, kérve a kinevezés
megsemmisítését, hol azért, mert változott a kormány politikai összetétele, hol
azért, mert változott volna a kormányzati program. Nos, a parlamenti felhatalmazás fölülírja az
elnök wishful-thinking-jéből származó
aggályait; nem várható az Ab intése, hiszen annak nem
lenne jogalapja.
[iii] Ezt az „ideológiamentességet” hangsúlyozza
Kelemen Hunor szövetségi elnök is („Számunkra ez nem egy ideológiai
döntés, egyértelmű, hogy mi a kormányban az Európai Néppárt értékeit képviseljük,
a jogállamiságot, a demokratikus elveket.”), csakhogy Ő – minden bizonnyal – a
magyarországi kormánypártoknak üzen, akik elhajlással vádolhatnák.
[iv] Az elnök elmozdításának sikertelensége
(mindegy is, hogy milyen okból
következett ez be), szinte közös érdek nélkül hagyta az akkori USL-t,
melynek azelőtt viszont sikerült az Ungureanu-kormányt elmozdítani a helyéről.
[v] A parlamentben a választásokat követően is
tovább folyt az új tagoknak a kormánypártok körébe való átcsábítása, a végén
már mintegy 71-72%-os többség ült a kormányoldalon. Az alkotmánymódosítást a közvetlen politikai
érdekekenek rendelték alá – így paradox módon
– az elnökvárományos Crin
Antonescu maga vezényelte az elnöki hatáskörök végletes megcsonkításának
alkotmányos tervezetét.
[vi] Az új
regionális és adminisztratív felosztás is csupán a helyi „bárók” érdekeit
követte volna, meg az RMDSz-ellenes politikai bosszút, stb.
[vii] A
szimbolikus politizálást, kisebbségi környezetben, az “elismerés politikájával”
azonosítom, azzal, hogy a többségi
társadalom elismerje és “közösként” kezelje a kisebbségi kultúra és társadalom
sajátos érdekeit/értékeit. Az anyanyelvhasználat az élet lehetőleg
minden területén, előbbrevaló, mint a zászlólengetés, ez utóbbihoz való jog
viszont szintén természetes a legtöbb ember számára, még akkor is, ha maga nem
vesz részt ki-, és felvonulásokon.
[viii]
Az RMDSz sokszor alul maradt az
etnonacionalista diskurzusok (zsib)vásárának terén, de mindig megnyerte a „kijáró”,
„intéző” politikai erő címet, és ez utóbbira inkább szüksége van a közösségnek,
mint az előbbire. Az eddigi választási sikereknek, annak, hogy ellenfelei nem
voltak képesek megingatni a rommagyar politikai szcénán kialakított
monopóliumát, ez a pragmatizmus a magyarázata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése