Vokshála, a Tőkés-saga vége

Vokshála, a Tőkés-saga vége

Nincs különösebben nagy hírértéke annak, hogy Tőkés László ex-RMDSz-es EP képviselő átigazolt a Fidesz jelölt-listájára egy újabb (állítólag mindössze fél hosszú) mandátum megszerzésének reményében, mégis határkő lehet a politikai folyamatokban. El lehetne könyvelni, mint egyszerű pragmatikus gesztust, mint egy új kategória bevezetését – hatuma képviselet az EP-ben, egy magyarországi párt színeiben – vagy, mint (és nem kétlem máshol is van ilyen) afféle megélhetési őskövület a brüsszeli képviseletben; a tisztes nyugdíj, illetve egyfajta végkielégítés megszerzésére tett kísérletet. Egyfelől ugye az éppen trükközéssel kétharmadot szerzett, amúgy euroszkeptikus párt, nem sokat ad a listán szereplőkre, “neki nyolc”, hogy kiket juttat EP mandátumhoz, ha a vezér úgy akarja. Vita a párton belül sincs a jelöltekről, úgy hogy jöhetnek a hatumák, egyféle Kárpát-medencei “nemzetegyesítés” kétes ideológiájának leple alatt. Másfelől meg ott van a volt erdélyi püspök-politikus, aki kiszorult az itteni politikából, akinek hitele és megbízhatósága igencsak megkérdőjeleződött, manőverei, átigazolásai, örökös nyughatatlansága és nagyotmondó viszketegsége, no meg “magánéleti közbotrányai” okán. Aki nem a GYED-ről, hanem az EP-ből akar nyugdíjba vonulni, aki viszont nem kap Fideszes (valójában állami) magas stallumot, saját fantom-intézetet sem, “csak” listára kerül. Az is látszik, hogy a fogadó párt jól sáfárkodik a helyekkel, hiszen ezzel a különös gesztussal fizeti meg, egyenlíti ki a számlát az EMNx fele, a szavazatgyűjtésért, a kampányért, melyet Erdélyben (más környező országokban a többi listára vett jelölt mögött álló “fideszközeli” aprópárt – Kárpát-medencei (E)MNx-ek – vannak hasonló helyzetben) a parlamenti választásokat megelőzően folytattak; nem kétséges Tőkés befutó helyét erdélyi szavazatokkal szerezte meg, majd magyarországi szavazatokkal jut mandátumhoz, úgyhogy itt a bizonyíték, hogy a hatumák szavazatai csereszabatosak a magyarországi voksokkal, az előbbieket át lehet váltani az utóbbiakra; a hatumák “tudjuk kire” leadott hálavoksai szépen fialnak, és maradéktalanul megtérülnek a Tőkés EP mandátumában. Ehhez csak a demokratikus felhatalmazás és képviselői megbízatás intézményének, a választásoknak a tartalmatlanná-, csupa formalitássá tétele szükséges, abban a biztos hitben, hogy a „balga nép” úgyis oda adja szavazatát, ahova a vezér kéri, nem kérdez, és nem kommentál. Aztán az EP képviselet céljának, és tartalmának feladása, értelmének eltérítése, no meg az országokra leosztott mandátumszám kijátszása kell a dologhoz, az hogy az EP képviseletet egyfajta nemzetegyesítésként (NER) értelemezzék, és máris legitimnek tűnhet a jelölési eljárás, a tranzakció. Mi más ez, mint újabb politikai mutyi, mégpedig  a legjavából! És az illegitim módon kétharmados párt, illetve annak vezére játszi könnyedséggel megteszi mindezt „elvbarátjáért”, aki egyébiránt – legalábbis formálisan, retorika szintjén – Erdély és az európai Únió „egyesüléséért”, az itteni magyarság érdekeiért, az itt- és megmaradásért, stb. lépett fel az elmúlt negyed században. A politikusokban (a politikában általában) ritkán lép fel a kognitív disszonancia, ritkán válnak belső vajudássá és dilemmává, lelkifurdalássá a legélesebb váltások, az egymásnak akár homlokegyenest ellentmondó kijelentések is, Tőkés átigazolása („önkéntes száműzetése”) viszont, még ebben a következetlen és többnyire gátlástalan mezőnyben is föltűnést kelt. Egy olyan politikus, akinek egész filozófiája, politikusi krédója az erdélyiségre, az itteni magyarság „boldogulására”, a sok gyerek vállalására, a helytállásra, a jogegyenlőség kivívására, az itt- és megmaradásra, stb. alapul – legalább a gyakran elmondott speechek, a retorika szintjén – most sutba vágja eddig hangoztatott elveit, feladja rommagyar politikusi habitusát, és magyarországi pártpolitikussá válik (vajon nem volt feltétele a jelölésének, hogy beálljon a Fideszbe? Vagy afféle független, politikai kakukktojás, a pártlistán?). Nem lesz ebből menthetetlenül skizofrén állapot? Lehet ezután szemrebbenés nélkül mondani – legelkötelezettebb hívei máris mondják –, hogy Tőkés továbbra is a rommagyarságot képviseli, hogy azért vállal (áldozat árán – sic!) újabb mandátumot, hogy az itteniekért tegyen, hogy itteni ügyeket mozdítson elő az EP-ben (ezt utólsó mandátuma alatt is csak ritkán, és szemmel láthatóan alacsony hatékonysággal tette)? Ebben a helyzetben lehet-e hiteles a politikus, eldönthető-e egyáltalán, hogy személyes érdekein, és pártmegbízóinak érdekein kívül, kit is képvisel? Tőkés nem először kerül összeférhetetlenségi helyzetbe, hiszen eddig úgy képviselte az RMDSz-t az EP-ben, hogy közben ádáz ellenfelének tekintette, „maffiapártnak” nevezte azt, tehát van gyakorlata a kétszínű és tartalmatlan politizálásban, a zavaros, és a képviseleti elveknek és szabályoknak meg nem felelő pozíció kihasználásában. A válaszokon viszont törheti a fejét a Tőkés „krédóját („értékelvűségét” – sic!) és autonomista elveit” megjeleníteni hivatott itteni aprópárt, az ezért létrehozott EMNx is, és van/lesz ideje megválaszolni a kérdéseket, hiszen választásokon nem indul, kampányfeladatok nem gyötrik. Nehezen tagadható viszont, hogy faramuci, hatványozottan ellentmondásos helyzetbe került a tőkésista aprópárt Tőkés átigazolásával. A gesztus ugyanis az (raison d’etre-jét) értelmét kérdőjelezi meg: minek egy párt amelynek ikonikus figurája, idóluma és szellemi vezére egy másik ország pártlistáján indul (és minden valószínűség szerint jut mandátumhoz)? Nem szívesen lennék a 3T helyében aki újra ki kell találja és új (coming out) kezdetet kell meghirdetnie pártocskájának, többé nem lehet Tőkés „háttérintézménye”, szupportív, támogató pártja, új arculatot és politikai filozófiát kell létrehozzon, és ez egyáltalán nem kis feladat.

Minden esetre annál azért bonyolultabb a helyzet, ami Tőkés László EP jelölését illeti, mint ahogyan azt Kelemen Hunor lakonikus és némiképp frappáns megjegyzéséből, – hogy ti. „Tőkés László nem a Fideszt, nem Erdélyt, hanem Tőkés Lászlót képviseli” –  következtetni lehetne. És persze, jó politikushoz méltón, a szövetségi elnök arról nem világosít fel, hogy történt-e egyeztetés a jelölésről vagy sem, mivel az erről szóló kérdésre nem kívánt válaszolni, vagy kommentárt hozzáfűzni, így maradt a bizonytalanság ezzel kapcsolatban is. De persze Kelemennek ezúttal, a lényeget tekintve, igaza van, ami Tőkés mandátumának tartalmát illeti: magamagát fogja képviselni, poshadt balkáni vizet prédikál, miközben jófajta európai bort iszik.