Elnökválasztási kampány reloaded: a Ponta-Tăriceanu tandem

Elnökválasztási kampány reloaded: a Ponta-Tăriceanu tandem

       „Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt vagy valaha lesz ..."

                                                                                                                  Marcus Aurelius

Nos, úgy tűnik a politika színpadán zajló idő – legalábbis annak román- és kampánybeli változata – valóban körkörös, a Băsescu-korszak leírt egy kört, és végéhez érkezve ott tartunk, mint tíz éve, és ha minden jól megy Tăriceanu újabb lehetőséget kap a miniszterelnökségre, csak most a Ponta-Tăriceanu tandem kezdheti az új ciklust.

A magam részéről taktikus, a politikai kommunikáció szabályainak megfelelő – a politikai mezőny működési módozatait tekintve „ésszerű” (ne feledjük, a racionalitásnak, Max Weber óta tudjuk, több formája lehetséges) – és következetes, még pontosabban hiteles, ugyanakkor jól időzített politikai akciót hajt végre, valamint a román politikai mezőny, annak szereplői, és a közvélemény jó ismeretéről tesz tanúbizonyságot Tăriceanu, amikor Băsescu újboli felfüggesztését javasolja, illetve tűzi napirendre. („Smart guy”, mondanák a liberális politikusra, angolnyelvűek.) Azért jó kampánytéma a népszerűtlen elnök felfüggesztése ebben a pillanatban mert tematizálja a közbeszédet és polarizálja a mezőnyt, érdekes, a választókat mozgósító és állásfoglalásra késztető szüzsé. A volt miniszterelnök gesztusa következetes, hiszen sem ő sem Ponta nem mondta fel a szociálliberális koalíciót (emlékezzünk, a jelenlegi kormányprogram a 2012-ben, a koalíció által elfogadott program), mint ahogy hiteles Tăriceanu elnökellenessége is. Az Antonescu-féle politikai ámokfutás – amivel megszüntette pártja liberális jellegét és összeállt a „fő ellenséggel” az egykor Băsescu pártjaként ismert PDL-vel – teszi, hogy ma Tăriceanu a következetes, és (apropó a politikai „árulás” relativizmusa) a volt liberális elnök az áruló szerepében tűnik föl. Fölerősíti ezt, hogy a politikai káoszban, a legelemibb következetesség, egy apró kiszámított taktika is, olyan szalmaszál lehet melybe a választók nagy tömegei kapaszodhatnak bele, még pontosabban az a kis csutak lehet, mely a nagy szekeret borítja. A felfüggesztés procedúráinak beindítását követően Tăriceanu előtt több – és pardox módon mindahány nyerő – forgatókönyv áll. Választhatja azt, hogy tovább megy az elkezdett úton és visszalép az elnökjelöltségtől, ekkor jó esetben ideiglenes államelnökként „vezényeli le” a kampányt, úgy, mint szinte biztos miniszterelnök várományos. Ebben a hiposztázisban akár az is megeshet, hogy Ponta már első fordulóban nyer, hiszen a szavazók usque nyolcvan százaléka Băsescu ellenes. Vagy marad elnök-jelöltnek és a két forduló között bejelentik miniszterelnök-jelöltségét (ha nem kerül második fordulóba!) és azt, hogy szavazatait Pontára testálja, aki biztos befutó. De az is megeshet, hogy nem viszi(k) végig a felfüggesztés összes lépését, mondjuk húzzák-halasztják a parlamenti szavazást, viszont akkor is defenzívába szorítják a Băsescu-párti ellenzéket (és ide sorolódik az RMDSz is!), a teljes kampány idejére. Abba a legtöbb 15%-os népszerűségi mezőnybe száműznek mindenkit, melyet az elnök személye határol be, és ahol Johannis arra kényszerül, hogy Udreaval mérközzön meg a második fordulóba jutásért, mégpedig egyre fogyatkozó  eséllyel, hiszen a „játékos elnök” kiválasztottja a „szőke ciklon” és nem ő. Az elnök cinikus és gyalázkodó diskurzusa, mellyel magát védeni kényszerül egyre végletesebben megosztja a mezőnyt, és lehetetlenné teszi a megveszekedett pártfogó körén kívülről szerezni szavazatokat, márpedig, a jelenlegi helyzetben, ez vesztes stratégia. A volt miniszterelnök gesztusa nemcsak az ellenzéket osztja meg hanem ugyanakkor üzen az Antonescu-t követő mára már populárissá lett egykori liberális tábornak, és nemcsak a pártvezéreknek, hanem a szavazóknak is. A Băsescu-ellenesség sokat hozhat az új reformliberális párt konyhájára, ebből a szavazókörből. Ugyanakkor Johannis könnyen faképnél maradhat, egyszerű epizódszereplővé minősülhet, aki legfennebb a „kampány előtti kampány”-ban szerepelt, főként miután bírósági úton is megkérdőjelezték pártelnöki tisztségét, szemmel láthatóan, még csak nem is érti mi történik körülötte!

A politikai mezőny struktúráját tekintve, nem Tăriceanu gesztusa cinikus, hanem azoké, akik azért jajveszékelnek, hogy jaj, micsoda csúnya kampányfogás az elnök újboli felfüggesztése. Urak/hölgyek, tessenek észrevenni kampány van, ilyenkor, aki tematizál az nyer, ráadásul a rosszul strukturált politikai mezőnyben a „böszizmus-antiböszizmus” még mindig vízválasztó. És miért is lenne céltalan a leköszönő elnök viselt dolgainak megvitatása/büntetése az újabb elnökválasztási kampányban? Miért lenne, az elszámoltatás, és esetleges pellengérre állítás illegitím? Miért nem használható arra a kampány, hogy kimondassék: ilyen és ilyen elnököt többet nem akarunk, és ezzel azt is jelezzük, hogy milyent akarunk?

És nem mellesleg a bejelentést követően, és az elsietett reakció miatt, légüres térben mozog(nak) a magyar jelölt(ek) is, hiszen a felfüggesztés téma eltereli a figyelmet a nacionalista diskurzusokról – jöjjenek azok bármelyik oldalról. És ezáltal sem az SzNT „radikális” (sic!) autonómia-tervezete, melyet Szilágyi Zsoltnak kölcsönöztek, sem az álszemérmesen be nem mutatott (talán majd a kampánnyitón tervezték ütős igehírdetésnek), de kiszivárogtatott n-edik RMDSz autonómia-tervezet nem lesz téma. Az elnök felfüggesztése megosztja a rommagyar szavazókat is, vagy más szóval – és az előzményeket tekintve, amikor főként a székelyföldi kiskirályok távolmaradásra bíztatták szavazóikat az elnök múltkori felfüggesztésekor, ezzel védve kedvenc elnöküket, ez a legvalószínűbb – demobilizál. Következésképpen az autonómia-mantra méregfoga ki lett húzva, a magyar jelölt(ek?) is a "böszeszkupártiak" sovány százalékain osztozik a "szőke ciklonnal", és a "nagyromán némettel", valamint csatolt részeikkel együtt. Van kockázat, hiszen, ha Kelemen Hunor 3,25% alatt teljesít, azaz a magyar szavazók arányának felét sem teljesíti, az politikai bukás lesz még akkor is, ha másként kommunikálják majd.

A bejelentett kampánystratégia sikeresnek ígérkezik, az új Ponta-Tăriceanu kettős, nagy valószínűséggel győzni fog, bezárul egy kör, és ha Tăriceanu újra miniszterelnök lesz, biza újra nagy tumultus keletkezik a damaszkuszi úton!