Gyülöletkampány és állampolgárságverseny

Gyülöletkampány és állampolgárságverseny

Radikális politikai lépésekre, hasonlóan radikális válaszok merülnek fel, és ki tagadhatná, hogy a mai magyar kormányzat az élet és a politizálás minden területén, mind propagandájában, mind pedig intézkedéseiben a radikalis cselekedetek megtestesítője: államosít (pl. magánnyugdíj alapokat), kioktat (kokikat és sallereket oszt Európának), alkotmányoz (izé, alaptörvényt ír, amit aztán hetente módosítgat) összevon, megszűntet, átszab, kivezet, fölszámol, átkeresztel, átértékel, illetve (Keletre) átfordul, (halálbüntetést) belebegtet, „illiberálissá tesz”, aztán végül, de nem utolsó sorban, klientúráján kívül, szinte mindenkit MEGFENYEGET, és ÜLDÖZ, és üldöz, és üldöz, stb. Márpedig a fidesz-kádéenpés kormányzat nemhogy radikális, de semmilyen ellenszegülést, sőt bírálatot sem tűr el, rögtön nagyágyúival lövet a verebekre is, az egész propagandagépezet „mozdul, ha a helyzet úgy kívánja”, és csupa rámozdulni való helyzet van, illetve teremtődik, hiszen a politikai kommunikáció, a napirendkijelölő eljárás fenntartása, mindenek fölötti cél: a világ minden dolga a „kormány illetékessége”, és soha nem több kommunikációs, illetve PR-kihívásnál (nyelvi játéknál). Az autoritér, egyre inkább koloniális attitűd, a mindent magunk alá gyűrünk, ha kell erőszakkal, és mindig, mindenben „mi leszünk fölül”, mentalitás vezeti ma Magyarországot, a kicsi létünkre „merjünk nagyok lenni” grandomán gesztusok (amúgy is fölépül a grandomán kisvasút a vezér kertjéhez, és stadionjához – ha törik, ha szakad) kormányzati kommunikációja dívik (háttérben, gyakori meghúnyászkodással). A csupán talmi sikerként „politikai kommunikálható” kettős állampolgárság fölvétele is ebben a tervgazdálkodásra hajazó, éves, vagy ötéves tervekben gondolkodó, (hübelebalázs tempójú, de alkalmazható rá a románból kölcsönzött „hejrupista” jelző is, stb.) melldöngető, propagandahadjáratba lett bekeretezve: a nagy számok, sok százezer potenciális szavazó, bűvölete (azon túl, hogy számos visszaéléshez vezetett) eluralta a jelenséget, futószalagon gyártották a külhoni választókat (más kérdés, hogy elenyésző számban voksoltak ezek), és írták a büszke „termelési jelentéseket”, főként a helyettes miniszterelnök környezetében. Ezért megértem, hogy a kormány propagandagépezetét és média-kiszolgálóit (talp, vagy egyéb testrészek nyalóit nem is említve) meglepetésként érte a Nágó Zsuzsa által elkövetett, „második” állampolgárságának a megtagadása (pontosabban csak meglebegtetett, hiszen, ha jól értem nincs procedúra), erre nem volt raktáron kommunikációs panel, egy újszerű és eddig példátlan gesztus akasztotta ki a gépezetet. Nem kétlem, hogy a háttérben (a Habony-Finkelsteinek) lázas lejárató, és/vagy ellenpropaganda hadjárat készül, és esetleg hatalmi hátszéllel indult a médiahadjárat, és működik az „internetes idiotizmus”, a rasszista, lebecsmérlő sértegető, megalázó, stb. kommentek folyama, ez utóbbi ma már (haladónak nem mondható) néphagyomány Magyarországon (is). Ráadásul a másodállampolgárság fölmondásának gesztusa egy olyan hadjárathoz, az idegenellenes gyűlöletkampányhoz kapcsolódik, amelyet – elismeri vagy sem a kormány és holdudvara, valamint a tőle jobbra sunyító párt vezérkara – végső soron nem lehet teljesen jól kommunikálni (ezt nemcsak a Tárki mérése mutatja, hogy t.i. „csak” a lakosság mintegy 46%-a szélsőségesen idegenellenes, hanem a menekülteket segítő, szolidarítást kifejező számos civil társadalmi cselekedet is). A nemzetietlen/hazaáruló képe (az internet idióták első nekirugaszkodásra névelemző kiselőadásokat forgalmaznak), csak nagyon kínosan kapcsolható egy segélyszolgálatoknak dolgozó fiatal hölgy képéhez, még a legelszántabb párt- és kormánypropagandisták ördögi víziói, konteói szerint is (ezért mindenféle egyéb dehonesztáló, méltóságot sértő, szexista, stb., fogást próbálnak találni, kiegészítendő a képet), csúsztatni és mellébeszélni kell, bevált jelszavakat és tartalmatlan paneleket kell ismételgetni, hátha csak ... Nem kétlem, hogy az idegengyűlölet-kampányt Nágó Zsuzsa gesztusa nem tudja megfékezni, de meggyőződésem, hogy olyan perspektívába helyezi a másodállampolgárság kérdését, ami lavinát indíthat, vagy legalábbis felnyithat szemeket, helyre tehet olyan dolgokat, melyek ma egészen torz, végletesen manipulált formában tevődnek föl, nemcsak a menekültek, hanem a határontúli magyarsággal kapcsolatban is.

Nagyon röviden, meggyőződésem, hogy a Nágó Zsuzsa gesztusa egy nem politikus nagyon is politikai TETTE, a gyalázatos idegenellenes kampány és eljárás ellen. Amit NZs mond és tesz velejéig HITELES (ismeri sok menekült helyzetét, tett és tesz a megsegítésükért, kockázatot vállal, önzetlenül fektet bele energiát, stb., stb., miközben a magyar kormány minden gesztusa lenullázza erőfeszítéseinek mégoly szerény, eredményeit is, sőt fölveti, hogy a gyülöletkampány ellene/ellenünk is folyik, és negatív következményei a hatumákkal kapcsolatban is lesznek!) és a CIVIL KURÁZSI, no meg az emberbaráti föllépés igazán nemes példája (nemrég még nemcsak tudtuk, hanem magunk is megtapasztaltuk – ilyen rövid lenne a memória, még ’89-re sem emlékszünk, hogy ’56-ot már ne is mondjam? – mit jelent a humanizmus, a humanitárius tett, elfeledtük volna?). És ebben a kontextusban az állampolgárságról való önkéntes lemondása pedig, (mindegy is miért szerezte, beszámolója csak az őszinteségét erősíti, innen is látni, hogy nem stratégiai kommunikál, hanem vázolja helyzetét) a POLGÁRI ENGEDETLENSÉG (legvégső?) megnyilvánulása! Alapvetően fölháborítják a menekültkérdés körüli gyalázatos kormányzati politikai gesztusok, a gyülölködés és uszítás, stb., és azzal TILTAKOZIK, AMIVEL TUD, amivel fölhívhatja a figyelmet a jelenségre, ami eszközként a rendelkezésére áll (fölösleges az állampolgárság és a származás körül indítani, végeláthatatlan és ocsmány, stb. hadjáratot). Azt is gondolom, hogy azon kívül, hogy LELKIISMERETET FEJEZ KI, amit biza nagyon kevesen tettek/tesznek manapság, hatékony eszközt használ. Miért gondolom? Többek közöt azért, mert sikerült igencsak nagy visszhangot kiváltania – persze főként és mindenekelőtt, a rasszista, nekivadult, fölhergelt, stb., csürhéből, a trollkodó niemandokból, internet idiótákból – és a kommentek jellegén és harciasságán mérve hatékonyan PROVOKÁL. Példája pedig ragadós lehet. Nem, nem a másodállampolgárság tömeges megtagadására gondolok, (az is következhet, ha a helyzet súlyosbodik!), hanem arra, hogy, a "csöndes" többség elgondolkodjon, és jobb belátásra térjen, ez a PÉLDAADÓ FÖLLÉPÉS legnagyobb sikere. A menekültek kérdésköre – amennyiben képtelen kihátrálni a maga kreálta propagandisztikus zsákutcából a magyar kormány – könnyen válhat fordulatot hozó, a vég kezdetét jelző témává, a hazug propaganda leleplezéséhez pedig, az erdélyi lány gesztusával, nagyban hozzájárult.