Az amerikai üzenet

Az amerikai üzenet

Látszólag nincs akadálya annak, hogy a háttérből manipuláló Dragnea, a Grindeanu vezette kormányt elzavarja, vagy legalábbis sarokba szorítsa, párt- és személyes zsarolással ellehetetlenítse, a miniszterelnök embereit eltávolítsa, én viszont fenntartásokkal tekintek erre a lehetőségre. Látszólag minden adu a Dragnea & Co. kezében van, a parlamenti többség éppen úgy, mint a miniszterek üresben aláírt lemondólevele, és precedens is van arra, hogy amennyiben a miniszterelnök nem mondana le, hát majd a kormány tagjainak a többsége megteszi és buktatja saját kormányát (ezt történt 1999-ben, a Radu Vasile vezette kormánnyal). Dragneanak erős szövetségesei is vannak, és nemcsak pártjában, no meg a lojális médiában (bár ezek közül egyesek Johannis amerikai sikerét látva, ki tudja hányadszorra, éppen átállóban vannak, folyik a rebranding az erősebbnek vélthez való dörgölőzés ezerrel), akik szintén elégedetlenek a kormány tevékenységével. Nemcsak azért, mert maguk is pozíciót szeretnének – miért ne, akár miniszterelnökit – hanem elsősorban azért, mert a kormány az ők szempontjából egy életbevágóan fontos dolgot nem oldott meg: nem sikerül(t) a korrupt pártelitet fölmenteni sürgösségi rendelettel, törvénymódosítással, akárhogy. (Azt hiszem első körben elzavarják a „szájbarágós” igazságügy-minisztert, aki zagyva elődjéhez hasonlóan, képtelen volt Dragnea and co. szájíze szerint módosítani a befolyással való visszaélés törvényi feltételeit, no meg a pénzügyminisztert, aki ugyan ki nem mondta, hogy ne lenne osztogatni való pénz, de ideig-óráig elszabotálta a fedezet nélküli osztogatást. Az Olgutza az marad, hiszen Firea mellett Dragnea női hangja, a populista demagógia „soknyelvű” élharcosa). Szóval a pártközpont és csatolt részeinek igencsak sürgös a kormányváltás, vagy legalábbis átalakítás, Grindeanu megregulázása, még erősebb lojalitásának kizsarolása, mert az idő – minden erősnek tűnő kártyájuk ellenére – nem nekük dolgozik. Mert valódi ellenzék hiányában, a másik hatalmi központ, az elnök lépni fog, és Dragnea (és tsai) bírósági ügyei is haladnak a maguk útján. Ezért, hogy stílusosan mondjam: Ponta (és nemcsak) ante portas, és erősen dörömből, azaz pártbeli riválisai erőre kapnak, egyre hangosabban kérdőjelezik meg autoritását, egyre megosztóbb szereplője lesz az amúgy is strukturális problémákkal, érdekellentétekkel, széthúzással küzdő PSD-nek.

Az sem mellékes, hogy Grindeanu – ha nem akar dicstelen fél év után lehajtott fővel távozni, márpedig, hogy nem akar, annak jelei vannak, vesztenivalója viszont nincs – „átállhat” az államelnök oldalára és még kitarthat, ellenállhat a hatalmi ukáznak. (Nehéz megítélni, hogy Grindeanu valójában milyen miniszterelnök lenne, hiszen eddig egyfelől szimulált kormányzás folyt, a közönség elaltatása, hogy a korrupt pártelitet, lehetőség szerint fölmenthessék; másfelől, lényegében a Dragnea kottájából játszott, illetve bizonytalankodott, de minden esetre megvesztegethetetlennek tűnik – Firea nagyasszony kifejezett fájdalmára, nem korrupt – és ezért beállhat az anti-korrupciós politikai kórusba, sok, ma még csendes, minisztertársával együtt, akik szintén nem juthattak szóhoz az elmúlt fél évben). Így aztán Dragnea adui lényegében lejárt szavatosságúak, kétlem, hogy sikerül a gyors és problémamentes kormányváltás, vagy lényegi átalakítás, akkor viszont Dragnea – minden parlamenti többség ellenére – defenzívába szorul(hat), védekeznie kell majd a korrupciós ügyletei miatt, agyaglábú óriás.

És még nem jelentkezett a nyilvánosságban az amerikából „győztesként megtért” államelnök, aki minden bizonnyal, pestiesen szólva, seperc alatt offenzívába lendül, újonnan szerzett politikai tőkéjét a korrupció-ellenes politika megerősítésére fogja használni, miközben és valójában Dragnea fejét követeli. Történt ugyanis, hogy a kiváló időzítésnek köszönhetően (és ez Maiort, az amerikai nagykövetet és nem a külügyet dícséri. Tartok tőle, hogy Melescanu a tévéből értesült az elnök amerikai látogatásának tartalmáról.) – ami a politika művészetének sarkallatos kérdése, és amihez Dragnea és tsai a legkevésbé sem értenek – Johannis és korrupció-ellenes politikája, reményen felül megerősödve, komoly hátszéllel tér meg az USA-ból. És az sem kétséges, hogy újult erővel fog föllépni a korrupcióval megvádolt PSD-ALDE pártvezetés, és sokban hasonló társai ellen. A román elnök egy olyan pillanatban tett látogatást Trumpnál – és el ne feledjük, hogy az amerikai elnök mégha hektikusan és ellentmondásosan is, de „még” az USA hivatalos álláspontját képviseli – amikor annak a legnagyobb szüksége volt „barátra” (csupa ellenség övezi nemcsak bel-, de a külpolitika porondján is). Valakire akivel szemben eljátszhatja a nagyvonalú „bölcs elnököt”, minden kockázat nélkül, hiszen Románia a NATO „jó fiúja”, és Johannis – a védelmi kiadásokra költött GDP 2%-ával, amit Trump minden tagállam esetében eröltet – maga a megtestesült good guy, a szófogadó fiú prototípusa. Ezért aztán a sok dícsérő szó mellett a korrupció-ellenes politika Johannis-féle változata mellett is letette Trump a voksot, és ezzel nemcsak új lendületet ad majd annak idehaza, hanem könnyen egy második mandátumhoz juttathatja Johannist magát is.

Szóval Dragnea, valamint (egyre lazábban) csatolt társai érzékelik a gyengeségüket (arroganciával próbálnak kompenzálni, as usual), és ezért az RMDSz irányába elpusmogott hívó szavak, illetve szirénhangok, a kormányzatra hívás. Soha nem kételkedtem benne, és nem is elleneztem a kormánybalépés pragmatikus szükségszerűségét. Márcsak valós kisebbségi ügyeink előmozdítását tartva szem előtt, és főként azért, hogy a román szélsőségesség (a még mindig köztünk élő – időnként többek között éppen „szeretett rektorunk”, Ioan Aurel Pop, valamint akadémikus társai által szorgalmazott), a nacionálkommunizmus hatalomra kerülése megakadályozható legyen. (Viszont egy zsákmányszerzésre beállt etnikai és populista párt esetében – mely a szubjektíven fölépített etnikai identitás tetszőlegesen kiválogtott elemeit előbbre tartja a racionális gondolkodásnál (lásd a „nemzetben való gondolkodás” dícséretét a racionális, alanyban és állítmányban való logikus gondolkodás ellenében is) – a hatalom instrumentális jellege korrupcióba hajlik, mint már nem egyszer bizonyította, és ez nagyon nen tűnik helyes útnak).

Most mégis a kivárást tartanám kifizetődőbbnek, mert a szövetség csak veszíthet, ha most ringbe száll. Egyfelől újra bebizonyítja, hogy jobboldalinak mondott elkötelezettsége (ami szavazóinak többségénél, valamilyen okkult oknál fogva, még mindig jelent valamit, már persze Orbán-imádaton is túl) puszta szemfényvesztés. Azután Dragnea szénája, mint éppen jeleztem, nem áll valami jól, könnyen a veszteshez szegődhet, aki most kormányra lép. Végül pedig a Johannishoz, és érintettsége okán, különösen az antikorrupciós politikához való szövetségi viszony is több, mint problematikus. Úgyhogy  legjobb tartózkodni és kivárni, közben éberen figyelni a román politikai elit elhúzódónak ígérkező belháborúját, olyan pozícióból, ami nyitott az esetleges győzteshez való csatlakozásra. Lebegtetni, vagy alámerülni kell, ha van hozzá elég ráció és a hatalom, valamint pénzsóvárgás még kontroll alatt tartható, mármint saját berkekben: szerintem ezt üzeni az amerikai elnök a rommagyaroknak.