Hosszú forró nyár

Hosszú forró nyár

Levélsárgulásig kiderülhet: Románia enged a geopolitikai nyomásnak, és a szimbolikus Kelet történelmileg körbeforgó dívatjának, az illiberális demokrácia kisértésének, vagy megmarad a régió potenciális kivételének, a politikai nyugat útján. A felsorolásban a rommagyar politikai establishment a geopolitikai nyomás része, abban az értelemben, hogy besorolt a magyarországi – sok tekintetben, és az EU vonatkozásában – úttörő, „keletre”, az illiberális világba való önkéntes menetelés mögé, az orbánizmus zászlóvívője országunkban. Szögezzük le azt is, hogy a Putyin-Erdogan-féle zsarnokság keletisége legalább hitelesen az: cárista-szovjet és szultanista történelmi hagyományon épül. Az Orbán-Kaczyinski-féle még tökéletlen diktatúra: a politikai gyilkosságok, az erőszakos államosítás, az ellenzák tömeges bebörtönzése, és a független sajtó teljes beszántása – minden bizonnyal csupán az EU tagságnak köszönhető óvatosságból és pénzéhségből kifolyólag – egyelőre még nem valóság Magyarországon, illetve Lengyelországban, viszont a dolog logikájából következően, ez a „fényes jövő” e két ország számára. Romániábn éppen úgy a nacionál-populizmus sajátította ki a politikát, mint az említett országokban, csak valamivel szemérmesebb, a politikai nyugatnak anyagi értelemben is kiszolgáltatottabb változatban. Ami nem valamiféle fölvilágosultságon épül, hanem egyfelől az oroszellenességen, amit Moldova helyzete újra és újra napirenden tart és megerősít. Ezért a román illiberalizmus a lengyelhez áll majd közelebb, ha kiépül. És nem Orbán putyini-erdogani modelljét helyezi a középpontba, amikor az elképzelt politikai nyugat ellen indul nemtelen és elvtelen harcba, hanem nyilvánvalóan (lásd. a Kolíció a Családért ötleteinek támogatása) a román ortodox fundamentalizmusban keres és talál erős hátteret (paradoxon, hogy a hivatalos román történelmi ideológia, illetve mitológia egyfelől a dák-római eredetet hirdeti, másfelől az ortodox fundamentalizmus politikai platformján áll. De az ellentmondás föloldását bátran bízhatjuk a BBTE rektorára és akadémikus társaira, akik a szekus vonalat és a primitív sovinizmust hozzákeverve a képlethez, szép bár egyáltalán nem eredeti, eredményekkel kecsegtetnek). Másfelől a román illiberalizmus gyors és zökkenőmentes bevezetését – minden politikai szándék, hatalom- és pénzsovárság ellenére, mely kellékek bőven jelen vannak a magát baloldalon pozicionáló elévült és szétesőben levő PSD háza táján – az itteni rendszer magasabb korrupciós-faktora, a balkáni-teleormani következetlenség akadályozza. Romániában a korrupció rendszere és váltógazdasága maga is korrupt, minden esetre több polúsú, ezért következetlen, állhatatlan és árulásra hajlamos politikai szereplőkkel, láthatatlan és dőzsölt háttéremberekkel: mindenestől. Míg Orbán (és Kaczynszki, vagy az eredeti cárizmus-szovjet (világ)hatalmat visszaállítani akaró Putyin, stb.) elképzelése (lásd. még NER) vizionárius politika, kár hogy éppen egy disztrópia, azaz negatív utópia lebeg a szemeik előtt, addig Dragnea (and Co) kispályás, amolyan teleormani betyárlegény: következetlen és tudatlan, a megyei kiskirályok szintjén megrekedt piti harácsoló, és korrupt kontár (olyan a politikai palettán, mint Mészáros Lőrinc a bankárok között). Látszólagos magabiztosságát, vagy (ál)bátorságát csupán sarokba szorítottsága adja (lásd. tropizmus, az etológiában). Támad, mert védekeznie már képtelenség, ezen a térfélen szemmel láthatóan eszköztelen. Kormányt válthat havonta, de saját és társai büntető-pereit nem képes politikai nyomással leállítani, viszont gátlástalan és gerinctelen (csak egy példa, egy hét alatt módosult az új kormány-program, aminek a be nem tartása miatt menesztették az előző kormányt, mégpedig öncenzúrával, Guiness-bookba illő, sajátmaguk ellen benyújtott és megszavazott parlamenti bizalmatlansági indítvánnyal), mindent be fog áldozni, hogy megszabaduljon. Harmadrészt, hiteles elemzők szerint, az alkotmány következetlenségéből a román politikai-hatalmi rendszer duális, abban az értelmeben, hogy nem tisztázza, az elnök és a miniszterelnök közötti hatalmi viszonyokat, azaz félprezidenciális köztársaságról van szó, amelyben az elnök szerepe gyakran a végrehajtó hatalom részeként, sőt fejeként van kijelölve (lásd a CSAT, mint hibrid legfelsőbb döntéshozó testület, melyet az elnök kontrollál, vagy a kinevezések-visszahívások ellentmondásos, vagy legalábbis értelmezhető szabályozási rendszere, stb.). Nem mellékesen a külügy terén az elnök szinte egyedül dönt és képvisel a leglényegesebb kérdésekben is, ezért közvetett befolyása is nagy a belpolitikára, olyan mezőnyben mozog (ezt a lehetőséget Johannis jó ütemérzékkel használja az utóbbi időben, akár az USA-ba tett látogatásra, akár a Merkellel való találkozóra, vagy Macron ideinvitálására gondolunk, stb.), mely viszonylag független a kormány szándékától (és főként Dragnea and Co) és számára elérhetetlen (miközben az elnök nemzetközi visszhangra találó, lényeges külpolitikai offenzívát vezet, a külügy ténykedéséről alig hallunk: Melescanu kullog az események mögött. Miközben Johannist állami ceremónia közepette, hosszú kerti sajtájjal fogadja Trump, még retinánkon és a mémekben Dragnea nevetséges kísérlete, hogy egy kvázi nyilvános  imareggelin /National Prayer Breakfast/ az amerikai elnök közelébe férkőzhessen, stb.) szintereken zajlik.

A harctér, amin ma a mainstram politikai játszmák folynak, a DNA versus a korrupt és demagóg politikai osztály túlnyomó többsége által kijelőlt aréna. És mivel a korrupció pártfüggetlen, ezért sikerül Dragnea and Co-nak igen könnyen árulókat, vagy legalábbis vonakodókat találni az amúgy is halovány ellenzék táborában, az államelnökkel és Kövesivel szemben. Másik oldalon pedig az elnök a civil társadalommal (magas amerikai zsidó kitüntetést kapott a februári megmozdulásokon való részvételéért. És az is világos, hogy Dragnea and Co inkonzisztens sorosozása mögött is a civil-társadalom elleni támadás a fő motívum, mely utcára megy és kormányokat zavar el, és akivel szemben a teleormani összekacsintós zsivány-mosoly hatástalan eszköz, stb.) és az (i)gazságszolgáltatással, nevezetesen a DNA-val karöltve a liberális demokrácia és nyugati orientáció bajnoka, vagy legalábbis, ebben a szerepleosztásban játszanak a küzdő felek.

Az idő, mondhatnám, a valóság, túllépett a szekusfakciók háttérharcának megrögzött képzetén, a tét és a szereplők rivaldafényben vannak. Van egyfelől a román illiberalizmus fő-fő promotorja Dragnea, másfelől a liberális demokrácia, különösen a (i)gazságszolgáltatás, de a deliberatív, a civil társadalom fele nyitott politizálás legbefolyásosabb képviselője (függetlenül egyéb, akár számunkra kisebbségek számára kedvezőtlen, politikai magatartásától is) Klaus Johannis. A DNA és a legfőbb ügyész székei látszanak fontosnak, de a mérközés tétje a már említett politikai orientáció bevezetése, az ügyészek-bírák pedig csak középen rekedtek – nem függetlenül saját korrupt ténykedéseiktől. Az (i)gazságszolgáltatás alárendelése (beleértve az Alkotmánybíróságot is), a kormány mögötti erőknek való kiszolgálása (az illiberális állam egyik legfontosabb ismérve), a korrupt politikusok fölmentése, legalábbis ügyeik elódázása, illetve a liberális demokrácia mégoly gyatrán működö elemeinek a megőrzése a valódi tét.

Mire a falevelek lehullanak sarkalatos és hosszú távra kiható politikai döntéseken leszünk túl, szeretjük vagy fenntartásokkal vagyunk iránta, számunkra a „jó oldal” az államelnök és a nyugati orientáció, a másik út már többszőr megjárt zsákutca, melyben visszafordulni sincs hely. (Nyugat)Európa, az ellenpropaganda ellenére egyre világosabban és határozottabban – Macronnal és Merkellel, az elhibázott Brexit és Trump botor magatartása, ebben még segít is –  a még erősebb integráció útjára lép. Mi meg választhatunk, hogy keleti irányt veszünk, vagy (igaz másodhegedűsként) tovahaladunk a politikai nyugattal, megpróbálunk, minden kihívás, nehézség és frusztráció ellenére fölzárkózni. Románia még választhat, Magyarország már döntött (persze, azért a  remény hal meg utoljára), és itt vagyunk mi köztes-magyarok: fölismerjük-e távlatos érdekeink vagy maradunk a rossz oldalon, ez itt és most a kérdés.